Az egyik vásárban megjegyezte egy vásárlóm, hogy tulajdonképpen őt nyomasztja a középkornak még a gondolata is, és ezeket az edényeimet egyáltalán nem is szereti, ő inkább a játékosan figurális, meseillusztrációnak beillő mintáimra szavaz. Sokfélék vagyunk, de szerencsére az edényeim is sokfélék. Bár én örömmel ás szívesen játszom a figurális témákkal is, mégis a visszafogottabb, és minél egyszerűbb, stilizáltabb dolgokhoz vonzódom leginkább a minták terén (arról nem is beszélve, hogy a minta nélküli, finom felületek még ennél is jobban tetszenek). Ezen belül a történeti ornamentikák azért nagy kedvenceim, mert hatalmas asszociációs mező veszi körül őket.
Sokakkal ellentétben én konkrétan a középkorért is kifejezetten rajongok, számos (valós, vagy vélt) mélypontja ellenére, amelyet a magát felvilágosodottnak nevező későbbi korok sötétnek csúfoltak, mert másfelől nézve a ragyogó világosság éppúgy jellemezte ezt a kort (ahogyan, akárhogy is vesszük, a jelenről sem lehet azt mondani, hogy a sötétséget végképp maga mögött hagyta volna, sőt...). Kulturális, és spirituális kincsek gazdag tárháza a középkor, és én szeretek ebből meríteni - nem csak a mintakincséből, hanem személyes növekedésem érdekében a szellemi örökségéből is.
Nos, ezekkel a régi időket idéző finom mintákkal most apró tálkákat is készítettem. A sötétebb és világosabb kékek és az okkersárga csodálatosan ragyognak együtt, érdemes lenne együtt használni, és egy-egy terítékben kombinálni őket!
Középkor rajongásoddal egyetértek, én a templomokat járom körbe, engem maguk az épületek is nagyon fognak.
VálaszTörlés