Régi vágyam volt, hogy olyan figurális pecséteket faragjak a Materra számára, amelyeknek középkori magyar építészeti-szobrászati emlékek a kiindulópontjai, inspirálói. A figurális minták között mindenképpen a növényi és a madármintákat kedvelem a legjobban, így aztán nagyon megörültem, amikor találtam egy fotót egy réges-régi kőfaragványról, amelyen dús növényi indák között bújócskázó madarak (talán galambok?) láthatóak. Ez a kőrelief a valaha létezett somogyvári bencés apátság egyik oszlopfője volt a 12. században.
Ezek a középkori figurális ábrázolások alapján készülő Materra minták, illetve az ezekkel készült edények megkapták a Secretum nevet, amelyet korábban más edényeim viseltek. A secretum jelentése: titok, titokzatosság, azon felül magány, magányos hely. Számomra ezek a minták a kollektív tudattalannak egy olyan zónájára utalnak, amelynek a sötétjében meg-megcsillan valami mind a kultúránk sok évszázados bölcsességéből, mind a saját lelkünk általunk jobbára feltérképezetlen kincseiből: az ösztönös erőinkből, valamint a spirituális mélységeinkből, és egzisztenciális távlatainkból, a belénk rejtett perspektívából. A secretum szó számomra olyan, mint egy játékos meghívó önmagunkba, arra az intim és jól ismert, magányos helyre, ahonnan ajtók nyílnak, beljebb és beljebb, tovább, és tovább, amelyeken át egészen addig juthatunk, ahol már sohasem vagyunk többé egyedül.
Egy próbanyomat a készülő pecsétről:
A kész, kiterített mintasáv, nyers agyagon, festés után:
Az elkészült bögrék és tálcák:
Ezek a középkori figurális ábrázolások alapján készülő Materra minták, illetve az ezekkel készült edények megkapták a Secretum nevet, amelyet korábban más edényeim viseltek. A secretum jelentése: titok, titokzatosság, azon felül magány, magányos hely. Számomra ezek a minták a kollektív tudattalannak egy olyan zónájára utalnak, amelynek a sötétjében meg-megcsillan valami mind a kultúránk sok évszázados bölcsességéből, mind a saját lelkünk általunk jobbára feltérképezetlen kincseiből: az ösztönös erőinkből, valamint a spirituális mélységeinkből, és egzisztenciális távlatainkból, a belénk rejtett perspektívából. A secretum szó számomra olyan, mint egy játékos meghívó önmagunkba, arra az intim és jól ismert, magányos helyre, ahonnan ajtók nyílnak, beljebb és beljebb, tovább, és tovább, amelyeken át egészen addig juthatunk, ahol már sohasem vagyunk többé egyedül.
Egy próbanyomat a készülő pecsétről:
A kész, kiterített mintasáv, nyers agyagon, festés után:
Az elkészült bögrék és tálcák:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése