2014. február 26., szerda

Egy sztahanovista emlékiratai

csésze gipszformája sellak-dicsfényben
Hétfő délelőttől szerda délelőttig a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgoztam, a gispzműhelyben: 48 órából 36 órán át az új kollekció gipszformáit esztergáltam, 65 kg gipsz felhasználásával, ezen a szent helyen állva:


Az esztergálás, főleg ilyen iramban és mennyiségben, kőkemény fizikai munka, hajnali háromkor már úgy fájtak a karjaim, mintha gályarab lennék. De annyi baj legyen, nagyon boldog vagyok, hogy sikerült teljesíteni a tervet: egy-egy kávéscsésze, kávéscsésze, bögre, tálka, fedeles dobozka, illóolajmécses, teáskanna, kancsó gipszformái készültek el. Három kivétellel sikerült elkészítenem róluk a 3-4 részes présformákat is, a többi gipszmaghoz majd itthon befejezem a negatívokat. Ja, és egy csésze öntőformájának a pozitívját is megesztergáltam. Tele lett velük a szárítószekrény:

 Most már a saját műhelyemben várják a folytatást - még csak most jön a munka java. Meglátjuk, mi sül ki ebből a kalandból! :-)

2014. február 23., vasárnap

Rejtekhely - 3. rész

A harmadik plasztikai sorozatomban, (előzmények ITT és ITT) amely lassan tíz éve készült, a térbeli plasztikáktól a sík felé mozdultam el. Reliefek ezek, amelyeknek alapgondolata, motívuma a térkép. Nem maga a város, hanem az arról rajzolt, vagy inkább arról őrzött belső kép, A Város reprezentációja az emberi emlékezetben. Ez már  sokkal inkább egy lényegi momentumra összpontosít, nem annyira magára az épített térre és annak formai sajátosságaira. A térképeim első sorozatának is van egy elég konkrét "történetet", vagy inkább állapotot elbeszélő jellege. Itt különböző versek kerültek előtérbe, illetve a versekben és a kultúrtörténetben megjelenő városszimbolika.
Egy széthajtogatott, kopott lap, rajta a hasonlóan megtört síkok, foszló emlékek,
madártávlatból:



...vagy függőleges metszetként:

 ...vagy felülnézetből:


A Világközepe: egy edény voltaképpen, templom a város közepén, amelynek funkciója, hogy befogadja a ragyogást. Az üresség teste.
Ez a város pedig egy spirális úton vezet befelé, a a belakható tér belsejébe. Siena járt a fejemben, amikor felépítettem:

2014. február 18., kedd

Műhelyvizit, hengergődzés



Ez nem a jáki templom kapuzatának faragott kapuzata, hanem néhány eszközök azok közül, amiket a múlt héten készítettem.


 Közben befejeződött a kemenceátépítés is, remélhetőleg este már megláthatom végre a gyönyörűre égett, színes-virágos csészéket. Addig is az új mintáimmal játszom, készülnek az első nyomottmintás csésze-alapanyagok. Engem eléggé felcsigáz már a nyers lapok látványa is! Szeretnék minél több dolgot kipróbálni velük most színes és monokróm változatban, és kobalttal is... jaj de nehéz kivárni azt a hetet, míg a kész edényeken megláthatom a munkám gyümölcsét!

A szemfülesek felfedezhetnek a mintázatok között több másutt, leginkább cementlap formájában látott motívumot is. Ez nem a véletlen műve, hanem egy izgalmas MOZA-Materra projekt első vázlatos kísérletei, a tesztelés fázisában... Jó móka lesz ez, érzem! :-)

ez az egyik MOZA cementlap minta...



...meg ez is MOZA...
...és ez pedig a másik, Kauker Szilvia által tervezett MOZA cementlap-motívum

 Egyébként én amúgy is rajongok mind a középkori, mind az egyéb korszakok gyönyörű cirkalmas ornamentikája iránt, amelyek most teret nyernek az edényeimen is, de a az új mintáim közűl ma mégis a retrós-geometrikus vonal a kedvencem:

 Nektek hogy tetszenek?

2014. február 15., szombat

Rejtekhely - 2. rész

Ezeket a plasztikákat a diploma utáni években építettem, amikor Kozma ösztöndíjas voltam, a diplomamunkám folytatásaképpen. 11 évvel ezelőtt. Ahogy korábban említettem, a plasztikáimban kezdettől a városi struktúra, a formán túl mint metafora érdekelt leginkább, az emberi egzisztencia metaforája. Emiatt pedig nagyon foglalkoztattak azok a szövegek, versek, vagy bibliai részek, amelyekben ugyanígy jelenik meg a város, amikor például a megszemélyesített Jeruzsálemnek írt próféciák, ígéretek egyaránt olvashatók az egyénnek szóló, személyes üzenetként is. Beleszerettem ebbe a gondolatba, ma is borzongással tölt el ez az azonosulás, hogy egy időben és térben oly távoli, oly más vonatkozású szöveg egyfajta szerelmeslevélként kelhet életre itt és most.
A címek ebben a sorozatban ezért leginkább idézetek, szövegtöredékek lettek, a művek tehát elég konkrét történetekre utalnak, vagy legalábbis azok ihlették. (Utána még következett egy ilyen narratív sorozat, de előtte és később már nem ez volt a jellemző.)


"Felépülsz":
 (Jeremiás próféciája Jeruzsálemről) 


Ez a kedvencem ebből a sorozatból, több oldaláról megmutatom. Azzal játszottam, hogy a város magja, közepe, a lényege hiányzik, de az árnyékát, voltaképpen az emlékét, még őrzi a föld, a fundamentum, amelyre ráépült. Egészen addig őrzi az emlékezetében, míg helyreáll a város újra:



"Atlantisz" - itt is egy hiányról van szó. Egy elmúlt, elsüllyedt városról, amit betemetett az idő, amire ráépültek az újabb világok. Ennek a letűnt városnak már csak a negatívja létezik, mint a Vezúv lávájában elégett pompei polgárok teste. Nincs és a lényege mégis van - foglalat, amely belakható:



"Benned a létra" - ez a cím az azóta már meglehetősen elcsépeltté vált Weöres versre utal: "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Ebben a plasztikában egy kis játékot rejtettem el, egy csúszdát, vagy folyosót, ami belül összeköti az egyik oldalon lévő, felső kijáratot, a másik oldalon alul nyíló kapuval.


"Falaid előttem vannak szüntelen"
(Izaiás szövegében a gondviselő, vigyázó Isten mondja Jeruzsálemről)
A struktúra pedig két egymást támasztó, egymást megtartó szerkezeti elemből, tömbből áll, egy egyensúlyi helyzet:


 "Kulissza" - ennél a darabnál az a gondolat foglalkoztatott, hogy micsoda ellentét feszülhet a kint és bent között, azaz, hogy mindaz, ami egy "városról" vagyis egy személyről kívülről látszik, és talán egyszerűen, egy mondatban leírható, mennyire nem közelíti meg azt a komplexitást, és dinamikát, ami ténylegesen az ő valósága:


"Óváros" - ez egyszerűen csak egy hegyre épült város:



"A város színe és fonákja" - itt a fonák oldal egy fekete, sötét, nem befogadó, hanem holt és süket tér. Sajnos megsérült, így inkább csak a színét mutatom: