Rejtekhely - 3. rész

A harmadik plasztikai sorozatomban, (előzmények ITT és ITT) amely lassan tíz éve készült, a térbeli plasztikáktól a sík felé mozdultam el. Reliefek ezek, amelyeknek alapgondolata, motívuma a térkép. Nem maga a város, hanem az arról rajzolt, vagy inkább arról őrzött belső kép, A Város reprezentációja az emberi emlékezetben. Ez már  sokkal inkább egy lényegi momentumra összpontosít, nem annyira magára az épített térre és annak formai sajátosságaira. A térképeim első sorozatának is van egy elég konkrét "történetet", vagy inkább állapotot elbeszélő jellege. Itt különböző versek kerültek előtérbe, illetve a versekben és a kultúrtörténetben megjelenő városszimbolika.
Egy széthajtogatott, kopott lap, rajta a hasonlóan megtört síkok, foszló emlékek,
madártávlatból:

...vagy függőleges metszetként:

 ...vagy felülnézetből:

A Világközepe: egy edény voltaképpen, templom a város közepén, amelynek funkciója, hogy befogadja a ragyogást. Az üresség teste.

Ez a város pedig egy spirális úton vezet befelé, a a belakható tér belsejébe. Siena járt a fejemben, amikor felépítettem: