2015. március 27., péntek

Rézvirágok, madarak


Íme, a péntek reggeli kemenceszedésből kikerült tárgyak, köztük több újdonsággal.

Ez a legizgalmasabb része a munkámnak, megunhatatlan izgalom, az ember teljesen sohasem lehet biztos benne, hogy mit kap vissza a tűztől. Valami meglepetés mindig van. Vannak technikák, ahol nagy a rizikó, máskor kisebb. Most a rézkarbonát lepett meg: eddig még sohasem volt pontosan ilyen. Volt, hogy feketén felforrt ott, ahol nagy koncentrációban volt jelen, és olyan is volt, hogy egészen elillant, és csak alig derengett néhány holtzöld folt az amúgy fehér mintázatban. De most tökéletes lett! Nem is számítottam arra, hogy ennyire finom, álomszerű képek keletkeznek. És ahogy ezekben a napokban nem tudok betelni a tavasszal, hogy meleg van, és fény, és isteni virág- meg földillat a levegőben, ugyanígy most nem győzök gyönyörködni abban is, ahogy a réz aurát von maga köré, ahogy kissé belegőzölög a mintázat környezetében is az agyagba. (Magasabb hőfokon, 1300-1400 fokon a kobalt is így viselkedik.) Boldog vagyok, sok-sok tervem van még ezekkel a pasztellsmaragd árnyalatokkal.
Ezeknek aa rézvirágos tálcáknak dorombolok egész nap :-) (a képek csalókák, mert az utolsó kettő kicsi méretű):

Van egy új mintám, ahol bokrok-fák ágain sok-sok madárka ücsörög. Ez a madaras minta első változata, szeretem, de lesznek még a témában új generációk.
És mindjárt van itt két színes változat is:
 A rózsabokrot is kipróbáltam a többszínűben:
Eljutott a mázazásig egy a sok, kobalttal festett tálcák közül (a többi majd legközelebb):
Végre kiégett néhány a keleti csempe-ornamentikával készült csészékből is - még a WAMPra szerettem volna, de akkor nem fért bele a kemencébe/időbe.
Kékben álmodtam meg eredetileg, és most is így tetszik jobban. Igaz, ez még nem kobalt, hanem egy kék színtest, kissé melegebb, szelídebb kék a kobaltnál, de így is szeretem. Majd rézzöldben is finom lesz, azt hiszem:
 Azért a fekete csipke se rossz:
A Lechner-féle tulipánokkal nyomott csészék is most látták meg először a napvilágot, (ezt a pecsétet át fogom dolgozni nemsokára):

Végül, van két újabb erdő is, szürkében most először:

A beérkezett játékos képek

 UPDATE: A játék nyertese: Horváth-Civa Éva! Gratulálok szeretettel!

A játékfelhívásra sok-sok tökjó, hangulatos, kedves fényképet kaptam, mindnek szívből örülök, és nagyon köszönöm, hogy részt vettetek a játékban! Olyan szívmelengetőnek találom ezeket a képeket, és nagyon megtiszelő,  hogy bepillantást engedtetek az életeteknek egy kicsi csücskébe! Az alábbiakban szeretném bemutatni a pályaműveket (remélem senkit sem hagytam ki véletlenül).
Agócs Írisz
Szőke Lászlóné Judit
Kaszáné Csomor Ágnes
Hegedűs Viktória
Hegedűs Viktória
Glósz Zsuzsanna
Glósz Zsuzsanna
Glósz Zsuzsanna
Radóczi Hajnalka
Horváth -Civa Éva
Nagyné Bardóczki Bernadett
Polgár Mónika
Radóczi Hajnalka
Völgyesi Tamás
Kovács Anett
Völgyesi Tamás
Varnyu Rita mosogat :-P
Ezek az alábbi fotók pedig még korábban érkeztek, és szintén játékban vannak (annyira, hogy ezek adták a játék ötletét) ((Ezek közül az első kettőt évekkel ezelőtt kaptam, csak kifelejtettem első körben a sorból, (még jó hogy sorsolás előtt eszembe jutottak) a harmadikat pedig most láttam meg lelkendezve Márta blogján, azért ezt is ideteszem, így utólag, lapzárta után, mert örülök neki!))
Lappints Eszter
Prodán Márta
Prodán Márta

Molnárné Gyurkovics Hajnalka
Szlatki Gabriella
Szlatki Gabriella
Dienes Katalin
Szlatki Gabriella

Szlatki Gabriella

Csutkailda
Dusha Csenge

Krisztina (Turkáló Mánia)
Markóné Szalai Szilvia
Szalóki Villő
Szlatki Gabriella
Szőke Brigitta
Dusha Csenge