Kertek az Édentől keletre

 ...
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

Míg a nap fogyatkozott, én megszámláltam egyre sokasodó ültetvényeimet: a múltkori tálcák mellé megérkezett ugyanis egy kemencényi csésze is.

Íme a szépen metszett rózsaágyás:

Leltár a virágoskertben:

 Az ezervirágú rét gyógyfüvei :

Pompás gazok a térdigfüves gyalogösvény mentén, a kertek alatt:

 Liget a botanikuskertben:

Végül, egy tál Paradicsom:

"Az Úristen kertet telepített Édenben, Keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett"