Boldog vagyok, ha a játék megérinti azokat is, akik használják a tárgyaimat, ha egy edény a szem, a fül vagy a tapintás számára meglepetéseket tartogat, asszociációkat ébreszt. A korongolt csészék esetében örömömet lelem abban, hogy a felületet a kéz számára érdekessé teszem.
Míg az ember a forró teát vagy kávét kortyolgatja a csészéből, beszívja illatos gőzeit, és a tekintet elmereng, vagy épp figyel valakire, akivel beszélget a tea mellett, az ujjak a felület domborzatán játszadoznak*, elidőznek egy-egy kiemelkedésen, végigsimítják a spirális vonalak ritmusát.
S szép az is, ahogy a máz a magas tűzben megfolyik, majd a felület résein és kiemelkedőin eltérül lefelé menet, így véletlenszerű hieroglifák jönnek létre a csésze oldalán. Ezekben a mázpatakokban különböző vastagságban gyűlik össze a máz, és így finom színárnyalatok kavalkádja keletkezik a csészén. Tűzben született festmény. Tűzijáték :-)
*2002-ben az egyik diplomamunkám (a plasztikáim mellett) éppen erről szólt.
Porcelánedényeket készítettem, pontosabban olyan, edényeken alkalmazható domború dekor-variációkon gondolkodtam, amelyek ilyen taktilis élményt jelenthetnek a tárgy használata közben. Itt nem a kész tárgy, mint design volt a lényeg, hanem ezeknek a mintáknak a technikai kivitelezése egy szilikongumis megoldással, amelyek persze rákerültek egy formára is, korrekt porcelán poharakként jelentek meg, de inkább csak próbaképpen. Érdemes lett volna továbbvinni ezt a játékot gyártásra alkalmas edényzet tervezésével, de eddig ez váratott magára. Illetve inkább más technikák alkalmazásakor bukkan fel nálam újra meg újra ez a számomra fontos gondolat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése