azaz, leginkább fületlen csészék:
Ez az első a kedvencem, a máz egész különlegesen kristályosodott ki rajta. Az jut eszembe róla, hogy olyan, mintha a sötét égboltról lehullanának a csillagok...
Az a gyönyörűsége ennek a szakmának, hogy még az elektromos kemence steril atmoszférájában is érik meglepetések az embert, a máz önálló életet él, és csak nagyjából sejti az ember, hogy mivé lesz a kerámiája az égetés után.
Ez pedig az a csésze, amelyiket nemrég mutattam, alulégetve:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése