... meg persze a baromfinász, csak itt most a szerelem a természet lágy ölén realizálódik (a növényzet diszkrét takarása mögött madárkák vokáloznak) :-)
*A fák lába a dombokon alig éri a földet, ez ugyan nem volt szándékos, viszont így meg arra a gyönyörű, kedvess képre asszociálhatok róluk, amit Izaiás ír (55.12.) hogy a hegyek és halmok ujjongva énekelnek és a mező minden fái tapsolnak (ti. az Istenben elmerült ember tudja így érzékelni olykor a világot örömében).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése