Képeslap

After

Vége a karácsony előtti vásár-szezonnak, jövő héten én már nem leszek ott a WAMP-on. Most jöhet a buli után a takarítás, az utóbbi hetek feszített munkatempójában botrányos módon elszabadult itthoni káosz felszámolása. De mielőtt belevágnék a nagytakarításba és a mézeskalács-sütésbe, még írok egy bejegyzést, lezárásképpen.

Nagyon köszönöm a sok érdeklődést, találkozást, beszélgetést, a sok-sok jó szót, amit kaptam a három vásár folyamán! Annyira feltöltődöm ilyenkor! Szintén szívmelengető élmény, amikor visszatérő törzsvásárlók jönnek el hozzám, és ünnep az is, hogy ismerősökkel és alkotó kollégákkal találkozhatok - olyan nagy öröm ez mindig!

Azután hálás vagyok a visszajelzésekért, hogy sokan megosztották velem a gondolataikat, hogy mire van, vagy volna igényük a tárgyakkal kapcsolatban. Igyekszem megfontolni ezeket, és ha egy gondolat többször felmerül, figyelembe is veszem. Így aztán lehetséges, hogy idővel lesz megint a kínálatban kicsi, mokkás kávéscsésze (nemcsak másfél decis), lesz picike kupica (nemcsak fél decis), és lesz nagy űrtartalmú, négy decis teás alkalmatosság (nemcsak két és feles). Legalábbis néhány darab minden vásáron.)

Volt olyan megjegyzés is, amire sajnos nem kérdezhettem rá, hogy pontosan mit jelent, mert nem nekem szólt, csak fél füllel hallottam. Amikor például egy férfi az asztalom előtt elhaladva azt mondta a párjának: "Az a baj, hogy nincs itt egyetlen normális bögre se, ezek se azok" - legyintett az asztalom láttán, és továbbment. :-) Nem tudom, hogy méretre vagy stílusra vonatkozott-e ez az elégedetlenség, de az tény, hogy klasszikus bögreforma - hosszúkás henger nagy füllel, amit négy ujjal lehet megmarkolni - tényleg nincs és nem is volt soha a kínálatomban, sőt, nem is lesz, bár például Tatai Tibor pont ilyent árult a WAMP-on, ráadásul milyen cool busó-grafikákkal!

Mindenesetre boldog vagyok, hogy sokan épp ilyen "nemnormális" edényzetet szerettek volna vásárolni, amilyennel szolgálni tudtam! :-D


Az utolsó égetést szombaton délután szedtem ki a kemencéből, még szürkület előtt lefotóztam, de posztolni már nem volt időm. Azért most mutatok belőlük párat:

Mindenféle-színű felhős kupicák (annak, aki néha olyan, mint én:  hogy ha az eső eláll, gondolatban tovább ázik):

 Az angyal-rajzás ilyen lett kiégetve:

 Ezek pedig az aktuálisan kedvenc fámmal készültek:

Ilyen kékes-szürkés-almafásból egy készült csak, de ez hiba volt, mert egyidejűleg ketten is szerették volna megvenni (majd utólag segítünk a hiányérzeten!):

És sok-sok megrendelésre készült edény is elkészült, de (a felhős kivételével) az alábbiakért nem jöttek el, aki kérték. Talán nem hangsúlyoztam ki eléggé, hogy jövő héten nem leszek már ott, talán csak nem jutottak el... (De az mókás, hogy volt, aki már tavaly is rendelt az első karácsonyi vásáron valamit, amiért nem jött el a harmadikon, és ugyanő most is kért egy hasonlót, két hete, és most sem jött el érte :-) - nem baj, majd máskor másvalakinek pont ilyenre lesz szüksége, ez egészen biztos.)

 Végül álljon itt egy kép a vásárról is:

Megjegyzem, alaptalanul tartottam tőle, hogy majd kevesen jönnek fel az emeletre is, mert szerencsére azért a legtöbb látogató élt ezzel a lehetőséggel.
(Az asztalon lévő tálak például mind egy szálig elfogytak - örülök, hogy tetszik Nektek is! :-) )

Még dolgozom ezen a héten, mert van néhány folyamatban lévő megrendelés, de valószínűleg érdemben már nem fogok írni idén. Januárban pedig rengeteg újdonsággal jelentkezem - már alig várom, hogy idő legyen az innovációra az év elejei nyugalomban! - és egy kis játékkal is jövök. Addig is sok-sok örömteli pillanatot kívánok mindenkinek, hétköznapokon és ünnepeken egyaránt!

Új tálak

Kínálótál avagy tálca a funkciója ennek a legutolsó, múlt héten készített edénysorozatnak. A mérete nagyobbacska: 26 x 13 cm. Ezen már elfér egy tisztességes adag mézeskalács, zserbó, mandarin vagy földimogyoró!
Vannak monokróm, szürke-törtfehér változatok, és néhány színes is, a legszebb pasztell árnyalatokkal: okkersárga, lazacszín, petrolkék, világos pasztellkék, halvány olajzöld.
Annyira élvezetes egy ilyen nagyobbacska felületen játszani, és ha minden jól megy, nemsokára lesz majd még ennél is nagyobb játszótér, dupla ekkora tálak formájában (és még azt a titkot is elárulom, hogy az előző posztban bemutatott műhelymacska is megjelenik majd rajtuk... de pszt!).

Hogy mik vannak?

Szelíd vadak a ligetben:

Egy téliesebb, szépszürke vadaskert:

Bokrosodó virágok ("szakajts egyet róla!"):

Egy kihajtogatott térkép rókáknak:

 Angyalok útja a város felett:

 Bogaras-traktoros falusi út, többé és kevésbé színes változatban:

Madárgyülekező a fákon:

Virágok közt veled lenni, avagy a családalapítás sűrűjében:

 A tyúkja után kukorékoló kakas a gyalogúton:

Ezeket a tálakat s viszem magammal december 14-én a WAMPra! Ne feledjétek ezen WAMPon két szinten is nézelődhettek, vásárolhattok, én a GALÉRIÁN leszek!

Tájékoztatásul: az alábbi árakon kaphatóak az edényeim:

Nagy csésze (teás, 2,5 dl): 3800 Ft
Kis csésze (kávés, 1,5 dl): 3200 Ft
Pohár (fületlen, 1,5 dl): 2800 Ft
Kis csésze + csészealj: 5000 Ft
Pálinkás pohár (0,5 dl): 2200 Ft
Tál (26 x 13 cm): 4000 Ft

Nagyvizit a műhelyben

MŰHELYFILM, klikk!

 (Amit nem lehet a bejegyzésbe videóként beágyazni valami homályos technikai okból kifolyólag, viszont az OLDALSÁVBAN megtalálható!)

A fenti hangulatos filmecskét Katona Ádám készítette. Még ősszel videózta a műhely különféle zugait, különös tekintettel a kemencére, ugyanis épp aznap reggel hűlt le a kemence annyira, hogy ki lehetett pakolni a frissensült edényeket, amikor megérkeztek. Ketten jöttek: Ádám kitalálta, hogy filmezni szeretne nálam, és eljött vele Pick Róbert is, aki pedig rengeteg fotót készített a műhelyről. Fel is tette a facebook oldalára, az album ITT TEKINTHETŐ MEG.
Nagyon boldog vagyok, és hálás vagyok nekik, ez olyan nagy ajándék számomra!
Ádám Petruska Andrást - akivel többször dolgozott már - kérte meg, hogy gitáron játssza fel a filmhez az aláfestő zenét. Nagyon finom lett, és ezúton is köszönöm Andrásnak is a közreműködést!
Ez a film már a második a Materra fennállása óta. Az elsőt Balogh Ágota készítette 2013 őszén, amelyben a munkára helyeződik a hangsúly.

Valamit azonban nem sikerült lencsevégre kapniuk: az új munkatársamat:

Én is csak korábban tudtam lefényképezni, amikor még igen sokat aludt. Mert érdekes a munkamegosztás ő alszik, én dolgozom. Igaz, mostanában már inkább nyargalászik az asztalokon, ahelyett hogy csak békésen dorombolna, de szabad neki - feltéve ha nem ott dolgozom éppen, mert macskalábnyom-mintás edényt egyelőre nem terveztem készíteni. Amikor a műhelyben vagyok, felugrik az ajtóra, megkapaszkodik ott, és és úgy, a párkányon lógva néz befelé nyávogva. Persze beengedem, megetetem, megitatom, és ha nem a kályha mellett alszik, hanem rosszalkodik, vagy már megunom, hogy ezredszer próbál a nyakamban letelepedni, akkor kitessékelem. Persze nem akar kimenni, mert a kutya lesben áll az ajtóban. Akkor fel kell őt szállítani a teraszra, ahol biztonságban lehet. Aztán, ha a kutya elalszik a házában, az egész műsor kezdődik előröl. Így dolgozom, egészen addig, míg csak haza nem jönnek a gyerekeim az iskolából...
Jojoba a neve, a simulékony, emberbarát természete miatt.

Kisangyalom

Van egy jó hírem: a következő WAMPon is szerepel a Materra, december 14-én, de fontos, hogy FENN A Millenáris csarnokának GALÉRIÁJÁN. Tehát, aki engem keres, ne a placcon keressen, hanem a vásártérből felvezető lépcsőn jöjjön fel :-) ! Kicsit izgulok, hogy arra jár-e, megtalál-e bárki is, dehát most így adódott.

És akkor megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik tegnap illetve a november végi vásáron meglátogattak, köszönöm a sok-sok kedves visszajelzést! Most is érdekes helyem volt, egy forgalomból némiképp kieső zugban - na azért nem annyira, amennyire az alábbi képen egy kongó aluljárónak tűnik. Mindenesetre Mikulásnak öltöztem, hátha ez segít :-D

Ezen a hétvégén is lesznek velem olyan újdonságok, amik eddig még nem léteztek. Például most mázazok éppen nagyobbacska tálcákat, és hát az angyalok is egyre nagyobb sűrűségben fordulnak elő (a csészéken is) mifelénk :-)

Rókatérkép, avagy leltár az eheti termésről

Az erdőben egymást kereső rókafiak tegnapelőtt biztosan nem fáztak, amikor kiégettem őket:

 Volt a kemencében pár tucat pálinkáspohár is, köztük olyanok is, amik nem szerepeltek a múltkori pálinkás bejegyzésben:

 Ezek a tárgyak a többi társaságában mind megtalálhatóak lesznek deecember 7-én, azaz holnap a WAMPon, a készlet erejéig!

Kérdőjel

Ebben az intenzív, hetente vásározós időszakban, amikor szinte éjjel-nappal a műhelyben dolgozom, feszített munkatempóban, még jobban beindul a fantáziám is. A gondolat ráfekszik a szélre, és vitorlázik. A jó áramlatokat segíti a fáradtságnak, konstans kialvatlanságnak egy bizonyos foka is, amiben még talán nem robban le az ember, de a tudat módosul kissé, átjárhatóbbá válnak a határok, az innovatív képzelet pedig sokkal szabadabban csapong, a hétköznapi benyomások a meglepetésszerű képzettársítások nyomán erős inspirációkká válnak. Tele vagyok ötletekkel.
Januárban szeretnék sokat megvalósítani az eddig csak papíron létező, réges-rég dédelgetett tervem közül, de mellettük máris ott tolonganak az új, most született vágyak és tervek. Ezért mihelyt lezárul a karácsonyi vásár és ünnepkör, nekilátok, hogy kikísérletezzem és világra segítsem ezeket a legeslegújabb motívumokat, témákat, színeket, formákat és funkciókat is.
Persze eközben a lehetőségeim, a kapacitásom nem lesz nagyobb... így a régi, a mostani kollekció bizonyos variációi egy időre háttérbe szorulnak. A Materra színre lépése óta sok mintázatot alkalmaztam az edényeimen, sok színváltozatban, és folyamatosan újabbakkal kísérletezem. Hogy később milyen változatok gyártását ismétlem, azt egyrészt a visszajelzések alapján döntöm el, másrészt pedig attól is függ, hogy nekem melyikek tetszenek legjobban. De lehetetlen is volna minden eddigi és folyamatosan szaporodó változatot állandóan gyártásban tartani, így hát az aktuális kollekció folyamatosan változik.
Sok-sok levelet kapok, megrendeléseket, korábban készült és a blogra feltett típusokra, variációkra. Ezek a konkrét darabok sokszor nincsenek készleten, de természetesen, ha a nem túl szoros a határidő, el tudom készíteni őket az igények szerint. Emellett pedig élné az állandó innováció és kísérletezés a maga dinamikus evolúcióját.

Viszont szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy nem idegesítő-e számotokra ez az állandó változás? Gyönyörködtet-e a változatosságnak ez a mértéke, vagy zavaró? Van-e igény konstans design-ra? Vajon minek örülnétek jobban?

1. - Ha lenne egy kiszámítható és egy-egy időszakra állandó árukészlet, egy bizonyos körülhatárolt kollekció, amely folyamatosan elérhető lenne és rendelkezésre állna?
vagy
2. - Ha ugyanígy maradna minden, és folyamatos változás és fejlődés jellemezné az aktuálisan megjelenő kollekciót, amelyben sok lenne a "csak itt és most" elérhető változat, és minden újabb vásár újabb izgalmakat és érdekességeket, újabb meglepetéseket tartogatna?
vagy
3. - Ha a folyamatosan születő újdonságok mellett lenne a legnépszerűbb tárgyaknak, motívumoknak egy olyan szűkebb köre, néhány tárgytípus, amelyből mindig lenne raktáron több, és egész évben elérhető lenne?

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Mesél az erdő

 Hazavárja, elindul, keresi, megtalálja.

A bögre túloldalán.