Nemrég újabb mázakat kevertem: a régebbi mázreceptjeim átdolgozásával, bizonyos összetevők cseréjével, vagy az ásványok, illetve az oxidok arányának megváltoztatásával megváltoztatásával. De bármennyire is én készítem őket, és ezért sejtem, hogy milyen módosítások milyen eredményt hoznak majd, mégis, újra meg újra lenyűgöz a mázak kémiája, az égetésnek az általam nem befolyásolható tartománya, amelyben folyton meglepetésszerű színek keletkeznek. Sokmindenen múlik ez, a tárgyak kemencében való elhelyezkedésétől, a hőntartás hosszától, a mázazás (véletlenszerű) vastagságától... Olykor finom, fehér, fátyolszerű kristályok keletkeznek, máskor vörösbarnák a kék felületen, néha sötétfekete patinát ad a réz, és van, hogy erős zöldre vált, a minta olykor eltűnik a ködben, máskor viszont kontrasztosan kihangsúlyozódik. Nagy titok ez! A szakma legédesebb, ugyanakkor legnehezebb titka, amely kénye-kedve szerint tesz ámulatba ejtővé középszerű tárgyakat, vagy tesz tönkre tökéletesnek indult darabokat. Végső soron a tűz az úr, még egy elektromos kemence többé-kevésbé szabályozott körülményei közepette is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése