Korábban itt írtam a Materra edények elcsendesedéséről.
Egyre inkább úgy érzem, hogy hogy a Materra edények legszebb, legizgalmasabb megtestesülése ez a csendes, tompa vonal, amikor szabadon épített, kissé szabálytalan edényeken jelennek meg a minták, mégpedig egy sokkal rusztikusabb, visszafogottabb változatban a monokróm festésnek, és a matt effektmázaknak köszönhetően. Ez a szürkéskék-fehér verzió az abszolút kedvencem, a lágyan hajladozó edényformákat is nagyon szeretem. A későbbiekben talán éppen ez a készítési mód fog dominálni, a szabályosabb edények helyett (amelyek a tűzben úgyis szabálytalanná válnak, táncolnak, mozdulnak, az elemek és erők élik a maguk életét... úgyhogy ha tánc, akkor legyen tánc! :-D )
"Aranyerdő, ezüsterdő":
Egyre inkább úgy érzem, hogy hogy a Materra edények legszebb, legizgalmasabb megtestesülése ez a csendes, tompa vonal, amikor szabadon épített, kissé szabálytalan edényeken jelennek meg a minták, mégpedig egy sokkal rusztikusabb, visszafogottabb változatban a monokróm festésnek, és a matt effektmázaknak köszönhetően. Ez a szürkéskék-fehér verzió az abszolút kedvencem, a lágyan hajladozó edényformákat is nagyon szeretem. A későbbiekben talán éppen ez a készítési mód fog dominálni, a szabályosabb edények helyett (amelyek a tűzben úgyis szabálytalanná válnak, táncolnak, mozdulnak, az elemek és erők élik a maguk életét... úgyhogy ha tánc, akkor legyen tánc! :-D )
"Aranyerdő, ezüsterdő":
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése