Nohát, végre valahára nőtt egy nagyobb fa is, pár otthonos ággal, ezeknek a szegény madárkáknak, akik eddig csak úgy, a semmi ágán ücsörögtek. A többi jómadár már régesrég elment délre (vagy nyugatra, ugye...), szükségből vagy ügyességből, de azok a bátor kalandorok, akik valamiért mégis itt maradtak a világnak ebben a cúgos szegletében, összebújnak kissé, hogy ha máshogy nem megy, legalább a szerelem által fűtve átvészeljék az ínséges időket, míg jön a várva várt tavasz. Mellettem elférsz, addig is, mondják egymásnak.
(munkaközi fotók a nyers agyaglapokról, 4. fejezet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése