Néhány csésze az előző tűzből

 A kedvencem ez a mázkombináció, amelyben egy oxidos, türkiz színű agyagmázat festettem egy matt-selyem fehér máz alá, ahogy a türkiz és a tejfehér keveredik, az valami gyönyörű színárnyalat,
(Kicsit hasonlít a Balaton kékeszöldjére, ami az egyik kedvenc színem. Egyszer egy templomban az egyik mellékoltár szélső oszlopfigurájának a barna köpenye alól láttam kivillanni ugyanezt a színt, az alsóruha a csücskét és nem tudtam levenni róla a szemem...)

Egyébként érdekes, hogy ha 1250 C-on égetek, ez a szín csak alulról 2. polcon lesz ilyen, a legalsón sokkal fényesebbre ég, kicsit a fazekaszöldhöz hasonlóan folyik meg, följebb viszont sokkal jellegteleneb szín keletkezik. A kemencémet magunk építettük, és egyelőre eléggé kiegyenlítetlen hőeloszlásbenne - még fejlesztés alatt áll.)

Ez az alábbi agyagmáz viszont, amikor csak magában használom, ilyen csodás lesz az alsó polcon, a vékony részeken kivörösödik (egy szinttel feljebb égetve már nem!):

 Azok a csészék meg, amiket nemrég mutattam nyersen, a cérnaspulnira emlékeztetők, ilyenek lettek a földszinten:

Egy emelettel feljebb már ilyen sejtelmesebb fényűek lettek a tárgyak:

 ... ami nekem jobban tetszik.

Ezeket pedig egy kedves ismerősöm kérésére készítettem:

Korongolt tálkák

... amelyekből hetet holnap postára adok, ezért ma sok-sok fotót készítettem róluk, búcsúzásképpen.
(A műhelyem tornácán fotóztam, a késő délutáni szórt fényben, miközben szakadt az eső a borongós fellegekből.)

Ma délben szedtem ki őket a kemencéből, lelkendezve. Az egyik kedvenc, mázam került rájuk, a receptjét a kisképző óta használom. Az én kemencém alsóbb részein magasabb a hőmérséklet, ittgyönyörűen kijött a máz minden játékossága, sokszínűsége, ezer arca. Szép kis selyemfényű, vagy inkább selyem tapintású matt máz ez. A tálak szájáról - mert arra a részre külön tettem még egy rezesebb változatot is - nagyon intenzíven lefolyt a máz, így a tálkák a korongoláskor kapott horizontális-spirális rovátkái festői vertikális mintával egészültek ki. Erre egyáltalán számítottam.

Ez már a második mázas égetése volt a tálaknak, mert az elsőnél leállt 1050 C környékén a kemencém. Így nézett ki ekkor a sületlen máz (meg is ijedtem, hogy túl sötét lesz a tálak pereme - nem mintha nekem így nem tetszene, de kissé karcos, kemény és most nem ilyent akartunk):

Aztán a magas tűzben minden átalakult, megérlelődött, ezüstből aranyra-bronzra változott...

...kívül is...

...meg belül is...

 ...szerencsére :-)

Megbokrosodott edények

Nemrég készítettem néhány ovális, lapos tálat, melyek közül kettő útra is kelt tegnap:

 Érdekessége, hogy a -valószínűleg túl kevés vasoxidot tartalmazó- engób, amivel festettem, és ami nyersen olyan tetszetős mályvarózsaszín volt, mázas égetés után ilyen aligszínű lett, épphogy kicsit sötétebb tónusú, mint a kékesszürkére mázazott edény más részei. Épp csak kiemeli a kissé bemélyedő mintát:

A szélén, ahol vastagabb rétegben kentem, és a máz lefolyt az éléről, ott nem tudta "megenni" a vasat, szépen rozsdás:

Nekem tetszik így, csak meglepő.
Viszont a másik, a nagyobb rózsabokrosnál már több vasat tettem a festékbe, ez kontrasztosabb is lett:

(Egyébként, azt hiszem, ez a fajta ovális tál, legalábbis ebben a formában csak egy egyéjszakás kaland volt, annak mondjuk izgalmas, de a hosszútávú terveim egészen másak ezen a téren.)