Kis Materrahatározó

Nos, ha van valaki e blog olvasói között, aki a Materra facebook oldalát nem követi (egy biztosan van), akkor most itt is elújságolom, hogy megnyílt a Materra Webshop! Itt, az oldalsávban is elhelyeztem egy oda vezető linket.

 A bolt még formálódik, és folyamatosan bővül - de tagadhatatlanul létezik!

Nem csak az a bolt előnye, hogy így a Materra bármikor és bárhonnan elérhetővé válik, hanem az is, hogy olyan tárgyak is felkerülnek majd a virtuális bolt polcaira, amelyeket a WAMP-ra sohasem viszek magammal - ilyenek például a korongolt tárgyak - mert ott általában nem nem ilyen típusú tárgyakat keresnek a vásárlók, ugyanakkor időről időre megkeresnek olyanok is, akiknek pont ilyesmire van szükségük.

A jövőben a vásárokban fognak megjelenni az újdonságok, az új minták és tárgytípusok, a webshopba pedig a már megjelent tárgyak kerülnek fel.

Ez alól kivétel az a néhány tárgy, amely már a webboltban is kapható - de ezek nem is nevezhetőek teljes mértékben újdonságnak, mert a minta és a forma is régi, de próbaképpen készítettem néhány olyan tálat, amelyeknél nem festettem meg a belepecsételt mintázatot. Ezek az edények egy halvány kékesszürke, átlátszó mázat kaptak, így csak a máz vastagsága rajzolja ki a mintát. (Talán majd más színben is lesz később.)

Így:

 Az ilyen módon, csak pecsételéssel készült tárgyak alkotják a Signo kollekciót. A boltban látható néven a Signo szó mellett az adott minta saját neve látható.

Ugyanis a Materra webshop indulásakor nevet (mégpedig latin nevet) kaptak az egyes kollekciók, bár én jobban szeretem a "mintacsalád" kifejezést. Egy-egy családba tartoznak a stílus szempontjából, és/vagy a készítés technikája szerint rokonítható minták.

Lássuk a többit is:

 A Vegetatio mintacsaládba tartoznak a pecsételőhengerrel nyomott minták, sűrű növényi ornamentikával, a kert, a rét, a rózsafa és a többi (Hortus, Flora, Cantus, Herbarium, Rosarium, Rosa, Textus és Lucus)

A Coloratio sorozatban javarészt a Vegetatio mintacsalád színes (4-6 színnel festett) változatai tartoznak.

A Fabulatio név alatt a a mesélős, sztorizós, játékos minták találhatóak, Ádám és Éva, traktorok, városok, papírhajók, állatok, ételek és időjárási jelenségek, miegymás  (Humanitas, Animalis, Culinaris, Aquarius, Urbis, Creatura, Vivarium, Silva, Nubes...)

A Traditio mintacsaládban a különböző hagyományos minták, padlócsempék, freskók, kódexek és üvegablakok rácsszerűen sorolt motívumai tartoznak, amelyek a származásuk alapján földrajzi neveket kaptak (Buda, Pest, Morocco, Paris, Tokio, stb.)

A Floreo annak a sokféle mintának az összefoglaló neve, amelyekkel a Materra elindult: főleg egyszerű, apró virágok és más stilizált növényi motívumok tartoznak ide. Ebben a körben az egyes minták szintén városok neveit kapták, mégpedig a Fioretti után asszociálva, számomra kedves szentek városainak neveit (Siena, Lisieux, Roma, Assisi, Avila, Kalkutta, Lima, Padova...)

A Materra Secretum / Ratio illetve Emotio sorozat pedig már nem új, ez a kissé keleties jellegű, matt mázas kollekciót takarja.

Ország, város, fiú, lány, növény, állat, tárgy...

Megmutatom az új mintákkal nyomott tálakat, hogy milyenek is lettek készen. Ezek még csak az első változatok, amikből összesen 2-2 darab lesz a holnaputáni WAMP-on velem, mert a kemencém tragikus hirtelenséggel elromlott az utolsó égetés közben...

Állati:

 Emberi:

Ezeket a már megszokott metódussal pecsételtem-festettem, de a most befuccsolt kemencében - a sok virágos csészén kívül - égett volna még jónéhány, kicsit más technikával készült tál is, amiken ugyanezek a minták másképp, kicsit finomabb vagy filigránabb módon rajzolódnak ki. Meg olyanok is, amiken nem egy elütő színű engob, hanem a máz festi a mintát.
Dehát sajnos ezeket nem most, a vásáron mutatom be, hanem jövő héten... mégpedig... na majd meglátjátok, hogy hol látjátok meg!

Na de azért így sem megyek a WAMPra üres kézzel, lesz velem másfél tucat virágos tál:

 ...meg még egy csomó minden egyéb is.
Szeretettel várok mindenki Virágvasárnap a Millenáris D csarnokában 10-18 óra között.

Családom és egyéb állatfajták

Az utóbbi, viszontagságos, szerencsétlenkedő és meglehetősen stagnáló időszakban azért született két minta, két igencsak bolondos minta.

Az egyik a Pop:

"...és a végén mindenki összeáll egy képpé"
Az emberek, leszámítva az egyetlen, árva Ádám&Éva pecsétemet, eddig nagyon hiányoztak a repertoárból, talán azért, mert az Éden után eléggé elbaltázták mindent, amit csak lehet. Büntiben voltak. De most amnesztiát hirdettem nekik, és beeresztettem őket a játszótérre. "...Tisztelt nézők, és rádiót hallgatók! Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót!..." Jött is mindenki, aki számít, és mert a legkisebb is számít, ugye, sőt, ezért mindegyik hősünk fel is került a tablóra.
Van itt idős és fiatal, páros és páratlan, sovány és kövér. Nagymama és nagypapa, egyedül ácsingózó de egymásra jó esélyekkel pályázó lovag és hölgy, kisgyerekes család, gyermekükre szeretettel figyelő anya és apa, várandós anya nagy pocakkal - aki már azt sem bánja, hogy meghízott, mert olyan rég várt erre -, és persze játszadozó gyerekek. Van itt egyszerű takarítónő, és kertész, meg autószerelő, de van értelmiségi is:  tisztességben megőszült doktor, menedzser és művelt nő. Vannak akik kifelé aktívak, mint a sportoló ifjú vagy a szenvedélyesen kötögető néni a kerekesszékben, és vannak, akik inkább befelé élnek: a rókát sétáltató kisnyugdíjas, a teázó szerzetes, a szemlélődő fiatal, vagy az álmodó leány (nyilván művész). Vannak, akik kapcsolatban vannak, és vannak, akik magukkal vannak teljesen jól. Csak háborodottak és háborúsdit játszók nincsenek, ugyanis ők nem jöttek el a találkozóra. Talán jobb is így...

A másik pedig az Édenkert:

Az alapvetően állatbarát gyerekeim, akiknek évekig a növény és állathatározó volt a kedvenc könyvük, mindig is forszírozták, hogy legyen sokkal többféle állat a földjeimen - és a bögréiken - de tavaly nyáron, amikor négy macskánk és tizenhárom kutyánk született, végképp elodázhatatlan lett a kihívás. Meg is ígértem, de az állatkertet csak most sikerült berendezni.
Nem volt különösebb koncepciónk, kerítésekre sincs szükség, ugyanis az Édenben "a farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol..." - egyszóval remekül megvannak együtt. Mondhatni, paradicsomi állapotok uralkodnak.
Együtt laknak a vadak és a megszelídítettek - igaz, a vadak se túl vadak, és a szelídeket se kell félteni, mert megvan a magukhoz való eszük. Lakik itt zsiráf és majom, víziló és szamár, disznó és ló, krokodil, és kecske. kígyó és róka. Vannak madarak, baglyok, de és van rovar is. Vannak halak, és kétéltűek, és persze kutyák meg macskák, sőt egy nyúl is természetesen, a közelgő húsvétra való tekintettel. Hosszas töprengés után beeresztettem Ádámot és Évát is, hátha ezúttal nem szúrják el a teremtés felügyeletét, de rajtuk tartom a szemem. A képbe az egyetlen, aprócska feszültséget Liza hozza, a Rókatündér, aki meg is környékezte Ádámot, de hátha csak a halaira kíváncsi... hogy került ide?
Nem csak gyerekeknek szánom, de ők több, mint valószínű, hogy örülnének a nézegetnivalónak.