Kezembe akadt ugyanis egy olyan kerámia, amit sok évvel ezelőtt a kecskeméti Nemzetközi Kerámiastúdióban készítettem, egy Geszler Mária által tartott papírporcelános-szitázós workshopon, az ő szitájával, amelyen mellesleg egy Kurtág György kotta fotója látható.
Ott úgy hajtogattunk tálakat, lazán behajtott, hullámzó szélekkel, ahogyan ő készíti a porcelánképeit, de én akkor csináltam egyet kissé vaskosabb, megerősített peremmel is, ami talán használati tárgynak alkalmasabb, stabilabb. Ezt a mozdulatot ismételtem meg a mostani sorozatnál is, egyelőre csak kísérleti jelleggel. Semmi komolyság, csak játék, lágy hajladozás:
Talán kicsit olyanok, mint összehajtogatott terítők a szekrényben.
Még van néhány darab félkészen, amit majd a következő tűzbe teszek be, mindenféle szép, matt, izgalmas mázakkal. Ilyesmikkel, mint amik ezeken a friss mázpróba-lapokon láthatók.
Ezekben a napokban pedig egy újfajta csésze prototípusait készítem, szintén ennél a rusztikusabb, földközelibb stílusnál maradva...
