Újdonság: mokkáscsészék

Közkívánatra ismét van a Materra kínálatában mokkáscsésze is.
(Ma délután pakoltam ki őket a kemencéből, még langyosan fotóztam.)
 A mérete 5,5 cm magas, az űrtartalma pedig 1,5 dl csordultig töltve, tehát bő 1 dl folyadék biztosan elfér benne. Most főleg kékeszöld és zöldeskék árnyalatokban, és kékben készült, valamint próbaképpen pirosban is.
Holnap az Erzsébet téren a WAMPiacon várok szeretettel és sok edénnyel minden érdeklődőt, délelőtt 11 és este 7 között!
Az aktuális árlistát lásd a bejegyzés végén.

Az árak a következők:

Nagy csésze (teás, 3 dl): 3800 Ft
Közepes csésze (tejeskávés, 2 dl): 3200 Ft
Kis csésze (mokkás, 1,3 dl): 3000 Ft
Pohár (fületlen, 2 dl): 2800 Ft
Közepes csésze (2 dl) + csészealj: 4700 Ft
Pálinkás pohár (0,5 dl): 2200 Ft
Kis tálca (kb 12 x 20 cm): 2000 Ft
Közepes tálca (26 x 13 cm): 4000 Ft
Nagy tálca (26 x 18 cm): 5000 Ft

Zöldségek

A hétfői égetés sok-sok zöldséget termett, meg némi kékséget is.

Nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem ezek a zöld sejtelmek még mindig a kedvenceim, nem is a zöld, hanem a sejtelem miatt - szeretem amikor, mint fátyol mögött, csak dereng a valóság, és hagy helyet a képzeletnek is. Ilyen, amikor a fedőmáz alól csak itt.ott szűrődnek át az aláfestett minta fémoxidjai, vagy ez esetben, amikor a máz átlátszó, mint az üveg, maga a mintázat lesz - vastagságától függően - esetleges, ködös, titokzatos.

Úgy érzem, a derengős rézzöld nagyon szereti ezeket a virágmintákat...

...ugyanakkor finomak vele az alábbi, építészeti kerámiák-üvegek ihlette mintázatok is, még így, haloványan is:

A kobaltkékek viszont harsognak, ropogósak és üdék - a dél és a kelet színei, meg a nyáré:

kobalt & indigó

 

Ne feledjétek, ezen a hétvégén, vasárnap, azaz 26-án WAMP az Erzsébet téren! 

Délelőtt 11-től este 19 óráig várunk minden érdeklődőt szeretettel!

(Rreménykedünk, hogy sem az előrejelzett vihar, sem a szomszédban zajló tüntetés nem borítja fel a... programot és a jókedvünket! :-) )

Ködcsipkék

Még az ünnep előtt előtt kiégett ez a néhány tálca, most végre lefényképeztem őket.
Van közöttük sok halovány, ködös tájkép - cél volt ez, hogy egy aligtónusú színskálám is legyen, mert néha nagyon finom tud lenni, ha az étel dominálhat a tányéron, és nem a motívumoké a főszerep...
Egy ködpamatos rézerdő - ezzel még mindig nem tudok betelni. (Az eső, a köd, a felhők... ott vagyok honn, ott az én világom... (ködirodalom  +hang))

 Jégvirágok, dérbeborult növényzet, azaz fehérenfehér. Jó volna ugyanezt kicsit mattabb változatban, valami zsírfényű mázzal, mert így sem rossz, de fokozzuk, ha fokozható...

 Itt pedig az áldott, finom, izgalmas és számomra megunhatatlan szürkeség:

 Végre készen van néhány kobaltkék tál is. Sejtettem én, hogy ez a keleti csempeminta így, kobaltban lesz az igazi! Ez persze még csak az első fecske, majd még lesznek türkizek és zöldek, és éjkékek is, a következő epizódban:

A kék virágok pedig akkor is kékfestő-asszociációt keltenek bennem, ha ott negatív a mintázat... szeretem:

 A monokróm színekből két rózsabokorváltozat, egy lazacszín, és egy púderrózsaszín. Igaz, az utóbbinál halványlilára számítottam, de ez sem rossz (más kérdés, hogy a megrendelőnek újra kell gyártanom).