Édesanyám, kobaltkéket álmodtam: damaszkuszi csempe voltam álmomban

Az előző bejegyzésben említett Zsolnay gyár stílusára nemcsak magyar népművészet volt nagy hatással, hanem már kezdetben merített a keleti tárgykultúra motívumaiból is, majd az is ihletően hatott a tervezőkre, amikor a későbbiekben Zsolnay Miklós szert tett egy oszmán falicsempe-gyűjteményre.
Úgy emlékszem, vagy húsz éve láttam is ezekből egy kiállítást - és teljesen beleszerettem én is. Gyönyörűek ezek a mintázatok, a szabályos hálózattá kapcsolódó indák, sorolt virágok...
Ki kellett próbálnom egyszer. Hát most megfaragtam a pecséteket - két változatot is,  "négyvirágosakat". Kobaltkékben képzelem el őket leginkább...
Az első két, hagyománytisztelő pecsét után szeretném majd ezt a témát másképp is megfogalmazni:  szabad szabálytalanságban burjánzó virágos-leveles indák formájában. Más műfajokban, plakátterveken vagy mézeskalácsban sokat foglalkoztam már ezzel, izgalmas lesz most ismét visszakanyarodni ide.

Szerszám:

Nyomat:

Az első változat:

...és a második:

This is the beginning of the beautiful friendship! :-)

In memoriam Lechner - 1. felvonás

Tavaly volt Lechner Ödön halálának 100., idén pedig születésének 170. évfordulója. Nemcsak e kerek évfordulók okán, hanem sokkal inkább személyes kötődésem miatt szeretnék megjeleníteni az edényeimen a Lechner által tervezett épületeken található, többségében Zsolnay kerámiából készült ornamensek közül néhányat. Mind az Iparművészeti Múzeum, ahol az Iparművészeti Egyetem (MOME) Szilikát tanszéke helyet kapott, és ahol eltöltöttem öt évet, mind a Zsolnay gyár, amelyben gyakorlaton voltam, és a kőbányai Szent László templom is, ahol sokszor jártam, fontos terek az életemben. 
Lechner a magyar szecessziós építészet megteremtésekor, az épületek megfogalmazásakor a népi motívumokból merített, és ezeket transzformálta, írta át épület-díszítményekké. Több népművészeti műfaj közt a cifraszűrök motívumait is felhasználta. Az én egyik apai ükapám pedig szűrszabó mester volt Somogyban, körülbelül ugyanabban az időben, amikor Lechner élt és alkotott. Így aztán nem csak Lechner Ödön, hanem sok-sok iparos ősöm emlékére is készült ez a két új pecsét, amit a napokban faragtam.
Ez a két tulipános bokréta csak az első felütés/kísérlet, lesz folytatás is, ezeknél a népi brokátoknál egy kissé stilizáltabb megoldásokkal.

Cakk-cakk

A műhelyben szinte naponta készül egy új pecsét, gyarapodik az eszköz-készlet, az új mintákat tálakon próbálgatom, megy a kemence, és néhány megrendelést is abszolváltam, csak nem volt idő rendszeresen írni ezekről. Na majd most.

Ahogy korábban szó volt róla, elkezdtem egy ilyen szigorúbb, de az én szívemnek kedves geometrikus sorozatot. Még fejlesztés alatt áll a projekt, de vannak már olyan eredményei is, amivel elégedett vagyok. Az ipszilon-szövet minta, például.
Ugyanakkor közben kiégett néhány a random vonalhálózatos csészék közül is:

Az utóbbi két hét néhány munkaközi fotója ebben a geometrikus témakörben, a gipszelési, illetve a nyers fázisokról:

A prototípusok tálak formájában mutatkoznak majd be, ha kiégtek. Még legalább három verziót szeretnék kipróbálni ebben a stílusban.

A következő két posztban pedig (holnap!), ígérem, átlendülünk az ellenpólusra: a dús növényi ornamentikák buja világába. Bizonyám!