Kezdetben volt a játék

"Évtizedek óta csak játszik, játszik, mindig azt, amihez éppen kedve van." - olvasom Váli Dezsőről. Rám is illik ez a mondat, és ez minden, sőt: Minden - a játék a legkomolyabb dolog a világon, mindegy, hogy üveggyönggyel, festékkel vagy éppen agyaggal játszik az ember. Az én tárgyaim is a játék kihívásából, szenvedélyéből és öröméből születnek.

Boldog vagyok, ha a játék megérinti azokat is, akik használják a tárgyaimat, ha egy edény a szem, a fül vagy a tapintás számára meglepetéseket tartogat, asszociációkat ébreszt. A korongolt csészék esetében örömömet lelem abban, hogy a felületet a kéz számára érdekessé teszem.
Míg az ember a forró teát vagy kávét kortyolgatja a csészéből, beszívja illatos gőzeit, és a tekintet elmereng, vagy épp figyel valakire, akivel beszélget a tea mellett, az ujjak a felület domborzatán játszadoznak*, elidőznek egy-egy kiemelkedésen, végigsimítják a spirális vonalak ritmusát.
S szép az is, ahogy a máz a magas tűzben megfolyik, majd a felület résein és kiemelkedőin eltérül lefelé menet, így véletlenszerű hieroglifák jönnek létre a csésze oldalán. Ezekben a mázpatakokban különböző vastagságban gyűlik össze a máz, és így finom színárnyalatok kavalkádja keletkezik a csészén. Tűzben született festmény. Tűzijáték :-)

 *2002-ben az egyik diplomamunkám (a plasztikáim mellett) éppen erről szólt.
Porcelánedényeket készítettem, pontosabban olyan, edényeken alkalmazható domború dekor-variációkon gondolkodtam, amelyek ilyen taktilis élményt jelenthetnek a tárgy használata közben. Itt nem a kész tárgy, mint design volt a lényeg, hanem ezeknek a mintáknak a technikai kivitelezése egy szilikongumis megoldással, amelyek persze rákerültek egy formára is, korrekt porcelán poharakként jelentek meg, de inkább csak próbaképpen. Érdemes lett volna továbbvinni ezt a játékot gyártásra alkalmas edényzet tervezésével, de eddig ez váratott magára. Illetve inkább más technikák alkalmazásakor bukkan fel nálam újra meg újra ez a számomra fontos gondolat:

Tea és kávé a fák alatt, virágok között

A karácsonyi vásárokon elkelt majdnem az összes mintás teás és kávéscsésze, - a Materra csészék első generációja - azokról akkor csak egy pici csoportképet tettem fel ide. Nagyon szerettem őket, és nagyon boldog vagyok, hogy másoknak is örömet szerzett, hogy megtalálták a helyüket. Most, utólag megmutatom közülük néhány kedvencemet közelebbről is.
A kávéscsészék:

és a teáscsészék:

Vásárra viszem

...holnap ezeket a teáscsészéket, kávéscsészéket, és pálinkáspoharakat is:

Most égtek ki, lefotóztam őket, dokumentációként, hátha elkelnek majd, de egyelőre csak ezeket a csoportképeket teszem fel, a közelebbi fotókról később lesz még poszt.

A kakas, a pipe, meg a szerelem - avagy madarat lehet velem fogatni

Mutatok néhány madarászcsészét, nyersen:
Búbos gerlice, most virággal a csőrében:

Szerelmetes énekesmadarak:

 A kedvencem a baromfiudvaros, benne a tyúkokkal és a tojásaikkal,
meg az, amin a sok magányos tyúkocska közt az egy kiválasztott, akit szeret Az Egyetlen Kakas:

Ha már madár: legyen baglyos is, a nagy globális bagolylázra való tekintettel:

Végül pedig, van kicsike szerelmespár madárka is, (aminek a mintáját Szalai Szilvi tervezte egy esküvői meghívóra, én pedig szappanocskák pecsételésére használtam, amik köszönőajándéknak készültek arra az alkalomra).
Néha, ha jut a mintás lapokból annyi, a bögre alja is virágos lesz:

Ennyit mára az ornitológiáról.
Hamarosan libákkal és kacsákkal bővítem a madárgarnitúrát!

Új korongolt edények

azaz, leginkább fületlen csészék:

Ez az első a kedvencem, a máz egész különlegesen kristályosodott ki rajta. Az jut eszembe róla, hogy olyan, mintha a sötét égboltról lehullanának a csillagok...
Az a gyönyörűsége ennek a szakmának, hogy még az elektromos kemence steril atmoszférájában is érik meglepetések az embert, a máz önálló életet él, és csak nagyjából sejti az ember, hogy mivé lesz a kerámiája az égetés után.

Ez pedig az  a csésze, amelyiket nemrég mutattam, alulégetve:

Perolz tea set

Megjelent a Perolz outdoor magazin tavaszi száma! Benne az az utazó teáskészlet, amelyet Balogh Ágota álmodott meg, Zazálea, azaz Nyirati Rita táskája és Kósa Gabi textiljei, és az én kerámiáim alkotják. Végül pedig Ágota készített róla fényképeket.
Ez egy picike teáskészlet, ahhoz hasonló, amilyent Kínában vagy a kínai teaszertartáshoz használnak. A készletet egy fedeles, szűrővel ellátott kannácska és egy kiöntő alkotja, amelyek 2 dl-esek, valamint 4 db 50 ml-es kis csésze. Magastüzön (1250 C) égetett, korongolt kőedény.
A hármunk által készített utazószettből néhány készült csupán, ezek természetesen megvásárolhatóak.

A második szetthez Ludvig Nicolette, azaz Colettecolor készítette a kisebb tokszerű táskát - nászajándék lett belőle: