Nem jó, de szép

 Úgy volt, hogy tegnap délutánra kiég az újabb mázas kemence, de elromlott és megállt 200 fokkal a cél előtt.
Ritkán látom a tárgyaimat félig kiégetve, azaz "alulégetett" *mázzal, csak ilyenkor, ha valami probléma adódik. Nem mondom, hogy örülök neki, sőt, mert kemencét kell javítani, újra kell égetni, Azért az egyiket most megmutatom, mert így is szép. Nem jó, mert belül olyan a ki nem olvadt máz, mint a smirgli, de szép. Kívülre, a magastüzű (1250 C) máz alá tettem egy kicsit egy alacsony hőfokra való (960 C), régi, kisképzős mázamból, ami ezen az 1050 fokon azért megolvadt már. Izgalmas, hogy mi lesz belőle, ha rendesen kiég.

*Regina Heinz például direkt alulégeti a plasztikáit, amiket úgy szeretek... (jut eszembe, van is nekem valahol egy kilónyi az ő mázából...)

Tűz!

 Tizenhat éve vártam erre. Sok-sok költözés, gyerekek, építkezés és az élet egyéb viszontagságai után végre sikerült szert tennem egy műhelyre: a százéves parasztházunkat alakítottuk át erre a célra. Két kis szobácska az egész, de számomra ez maga a Paradicsom. Idén került bele egy korong és egy mángorlóasztal - egyelőre ennyi is elég, - és most, legvégül Flórián, a magastüzű kemence is megszületett.

 

Három napja átesett a tűzkeresztségen: a próbaüzem tökéletesen sikerült.