Tányérok is

 Elkészültek végre a poharakhoz a tányérok is!
Tányér? Nem is tudom. Talán inkább kistányér, vagy (csésze- helyett) poháralj :-), esetleg kistálca vagy kínálótál, ahogy tetszik. Egy arasznyi, hosszúkás alkalmatosság ez, elfér benne egy nagy szendvics is azért, vagy a pohár mellé némi keksz, vagy más ennivaló.
A két tucatból, amit most első körben vásárra viszek vasárnap, vannak szabadon álló darabok, és vannak pár olyan is, amihez azonos mintával poharak is készültek, ezeket szívem szerint így együtt adnám, ha már így összeillenek! :-)

Az új virágmotívummal nyomott szettekből van lazacrózsaszín, olajzöld, okkersárga:

Ilyen ez a színes virágos mező felülnézetből:

Ez pedig egy csoportkép a pohárkákról. Rendkívül érdekes a jobb felső sarokban látható pohárka, amin a kékeszöld engob ismeretlen okokból úvézöldes árnyalatba fordul, ilyent még nem pipáltam, de vidám:

Vannak persze szürkevirágos együttesek is, nekem egy ideje ez az abszolút kedvenc színem az engobok közül:

Néhány korábban született pohárnak is akadt tányérpárja:

És aztán van több, párjanincs :-) tányér... bár több tányér is jól mutathat együtt:
Az Ég és a Föld, például:

 De ezt a párosítást is szeretem, az országút melletti kis falut, közelében egy gyümölcsöskerttel :-)... :

Vannak persze virágosak is:

Meg néhány kísérleti darab léptékváltós pecsétekkel... fejlesztés alatt:

(Ne tudjátok meg, milyen hőség van egy kerámiaműhelyben, amikor egy ilyen fülledt kánikulában éget az ember - dehát a szépségért kicsit meg kell szenvedni :-) - szaunának viszont nem is olyan rossz!)

Házibuli folytatódik

néhány közelebbi képpel:

Otthon vagyunk a természetben :-)

Házasság

Még langyos ez az utcányi házikó-sorozat, most szedtem ki a kemencéből őket (és kénytelen voltam borongós időben készíteni ezt a néhány fényképet róluk, a sötét szobában).
Tulajdonképpen azért készültek, mert egyrészt nagyon kedvelem ezt a klasszikus (és most nagyon trendi) házikó-motívumot, mindenhol, minden formában, másrészt pedig szerettem volna egy nagyobb felületen játszani a saját kis pecsételt mintáimmal, akkora területen, ahol egy kisebb tájkép is érvényesülhet. És szerettem volna ezt a mintázatot a falon, képként látni, nemcsak az asztalon, tálként használni, élvezni, amikor majd elfogy róla a pogácsa, vagy a szőlő - bár ez sem utolsó szempont, hogy valami finomság maradjon még az utolsó falat után is az asztalon :-). 

Ezért aztán azt találtam ki, hogy különböző méretű kétfunkciós tálcákat építek lapokból, amelyeken egyrészt felszolgálhatunk több, vagy még több kupica (HÁZI!) pálinkát, használaton kívül pedig a falra akasztva vidám díszei lehetnek a konyhának vagy az étkezőnek. A tálcákat egyébként kistányér helyett is használhatjuk, elfér rajtuk egy (vagy két) kávéscsésze is néhány sütivel. A kollekciót házikó alakú mécsesek egészítik ki. Ez volt az eheti házi feladatom az ezüstvasárnapi WAMP előtt.