Keddi műhelyvizit, amelyben az új poharak mellett színre lépek én is

Először is, van most a műhelyben egy erősen örvendező földműves, mert ma jelent meg a Nők lapja új, Enteriőr című különszáma, amelyben látható is, ahogy épp örül a műhelyében:

Kicsike lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés a Materrának :-)

A napokban leginkább csak poharazgattam a műhelyben. Már a nyárra készülve készülnek ezek a kis másféldecisek, fül nélkül, fröccsözni, szörpözni, fagyizni, de turmix, vagy smoothie számára is remek lesz:

Persze van még valami más újdonság is a tarsolyomban nyárra, de erről egyelőre csitt!

Tegnapelőtt pedig WAMP volt, nekem az idei első, ami igazán klasszul sikerült.

Aznap, vasárnap hajnalban szedtem ki a kemencéből az utolsó negyven bögrét, fotóztam, aztán futás a nagyszülőkhöz Budapestre a gyerekekkel, és utána a vásárba, majd ugyanez visszafelé is - kemény teljesítménytúra, de mégis nagy feltöltődés egy-egy ilyen vásározós nap.
Legközelebb majd mutatok néhányat ebből az utolsó kemencéből is, annál is inkább, mert a legtöbbje már világgá ment, Franciaországba,Angliába, Olaszországba, Spanyolországba, Oroszországba, Bolíviába, Kínába, Japánba vagy Indiába... (ahogy a vevőim nemzetiségét saccolom).
A kedvencem a vásárban az a fiatal, valószínűleg amerikai srác volt, aki először vett egy kávéscsészét, jó nehezen döntötte el, hogy melyik legyen, aztán egy óra múlva visszajött, kicsomagolta az elsőt, és nagy morfondírozgatás után vásárolt hozzá még egyet, a leghozzáillőbbet, majd aztán pár órával később ismét visszatért, és az előző kettőt kibontva, hosszas mérlegelés után kiválasztott egy hozzájuk illő harmadikat is... :-)
Többen jelezték egyébként, hogy nagy problémát jelent számukra az, hogy túlságosan sokféle csészém van, és mind szép, így aztán nagyon nehéz eldönteni, hogy melyiket válasszák. :-D Sajnos, az a rossz hírem van, hogy ezen valószínűleg képtelen leszek változtatni...

A műhely fölött az ég

A megújuló élet örömét kívánom Húsvét vasárnapján mindenkinek!

Micsoda zseniális időzítése a természetnek, hogy tegnap, nagyszombat délutánján elküldte a remény és a megújulás életjeleit, hogy minden készen álljon az ünnepre: most először kivirágzott a kilenc éve sarjadt szederfa, megérkeztek a fecskék, a gólyák, és végre, fél év súlyos szárazság után eleredt a várva várt eső, és tisztességesen eláztatta a földet. Fellélegeztünk mi is a lemosott táj láttán. Rég volt ilyen gyönyörűen drámai az égbolt a műhelyem felett:

Szakadó eső a műhelyből nézve:

és az ablakból:

De a víznek nem csak mi örülünk, hanem a csuromvizes, agyagos-sáros labradorunk is, akinek ez lételeme :-) :

Nagyon szeretem az esőt, sokszor használom motívumként is az edényeimen. Két évvel ezelőtt például eléggé nedves tavaszunk volt, akkor sem bírtam betelni az eső illatával. Ekkor kezdtem esőfelhőket, esőben ázó boldog virágokat festeni porcelánokra. Valójában ebből a játékból fejlődött ki később a Materra motívumvilága. Azt hiszem, nem is tettem fel még ezeket az esős porcelánokat a blogra, de most mutatok egyet, a csodálatos időjárásra, és a holnapi locsolkodásra való tekintettel :-)

(...aztán majd egyszer előhozakodom a többivel is...)

Egy mintázat színeváltozása

 Kezdetben volt a fény és az árnyék:

 ...majd mindent beborított a fehér, amelyből, mint az első bátortalan tavaszi fűszál, előbukkant a halványzöld:

 ...míg végül a melegben erőre kapott, és növekedett, és teljesen elburjánzott az élet harsogó zöldje:

Az elmúlt hetek (gyermek)betegséggel terhelt, a munkát majdnem teljesen ellehetetlenítő időszakában is történt azért ez-az, kiégett néhány kemencényi csésze, és nagyobbacska bögre is. Például, ezt a pasztell színskálát is ma reggel szedtem ki - kész csésze formájában - a kemencéből:

Fényképek nemsokára!

Ez volt terítéken kedden

Az asztalomon épp egy új, nagyobb csészetípus első példányának kiszabott darabjai:

A csésze aljára, amint látható, mostantól a Materra logó pecsétje kerül.

Vannak haszontalanabb, apró műhelyörömök is, például a színes engobokat átlátszó üvegekbe tölteni a műanyag tégelyekből, mert vidám:

...vagy selejtes bögrében cseresznyeágat virágoztatni, mert tavasz:

Műhelyvizit: bemutatom a munkatársam

Vége a műhelymagánynak!
Íme munkahelyem új portása, biztonsági őre és pszichológusa: Köles. Egy érzékeny, ámde okos, erős és nyugodt női munkaerő nagy támasza tud lenni a művészembernek.
Őriz engem, nagy érdeklődéssel figyeli az új fejleményeket, és lelkesen biztat a küszöbről:

Mit is kívánhatnék még? :-)
Például azt, hogy a kizsengélt csészéim, amiket az imént pakoltam ki forrón a kemencéből, mázasan is csinosak legyenek majd:

Műhelyvizit

Új sorozatot indítok a blogon, keddenként bepillantást engedek a műhelyembe, megmutatom az aznapi asztalomat vagy azt, ami épp megmutatásra érdemes. Intim életképek egy műhely magánéletéből :-)

Ha télen két napig nem fűtök be a műhelyemben álló kis vaskályhába, 9 fokban kezdem a munkát hétfő reggel. Extrém sport ilyenkor a művészet, két hosszú ujjú póló, egy kötött és két polár pulóver, sapka, sál, három zokni, és sok mozgás. A parasztház nem annyira romantikus hely januárban, a tűzben ropogó fahasábok és a kályha tetején gőzölgő gyógytea ellenére sem, de azért szeretem (a szenvedély, sőt, a függőség sokat segít). Délelőtt tízkor már 13 fok van, délre eléri a 16-ot is, az már elviselhető. Másnapra egészen komfortos. Viszont a nap gyönyörűen süt hidegben is:

Ez pedig az aktuális, inspiráló kilátás a műhelyből (illetve annak a szebbik része):

Mozi - avagy a földműves színre lép

materra ceramics from balogh ágota on Vimeo.

 Balogh Ágota másfél perces videója rólam, ezúton is nagy-nagy köszönet érte!
(nem fér ki az egész videoablak, KATT a jobb alsó sarokban a nyilakra!)

Műhelyromantika

Ezt a csodás dán kerámia-manufaktúrát Bornholmban fényképeztem. Olyan gyönyörűséges műhely, hogy az már majdnem fokozhatatlan idill:

Nagyon szép az alábbi, szintén dán műhely is, tágas, tiszta... és olyan nagy, hogy az már inkább egy mennyei műterem:

Bár takarítani én is szoktam, viszont én magam rendszerint piszkos vagyok munka közben. (Mert játszani csak úgy jó, ha nyakig belemerül az ember.) Szinte minden nap becsenget valaki hozzánk, az állatorvost keresve, és meglepődik, majd megkérdezi, hogy építkezek vagy festek-e? Be kell vallanom, hogy nem, egyszerűen csak dolgozom :-).

(Eközben a volt évfolyamtársam, Meixner Eta így dolgozik Herenden, gyöngysorral a nyakában (ez a különbség a kerámia és a porcelán közt, kéremszépen, a porcelánosok gyógyszerésznek/manökennek öltözn(het)ek :-) )

Találtam még néhány szép kerámiaműhelyt (a forrásukat sajnos nem jegyeztem fel), nézni is öröm, legalábbis én nagyon lelkesedem az ilyen műhelyfotók iránt, beindul a nyálelválasztásom :-) :

 Ő pedig Zeisel Éva fiatalon, a saját műhelyében: