És a hatodik napon megteremtette az embert

A Paradicsomkertben a porból lett Ádám rácsodálkozott a világra, aztán Évára is.
Lassan összebarátkoztak, és megismerték...

...majd megszerették egymást ("mennyi szép mozdulat"):

...aztán éltek boldogan a természet lágy ölén, a gombóc közepén.

Madárfa

 Nohát, végre valahára nőtt egy nagyobb fa is,  pár otthonos ággal, ezeknek a szegény madárkáknak, akik eddig csak úgy, a semmi ágán ücsörögtek. A többi jómadár már régesrég elment délre (vagy nyugatra, ugye...), szükségből vagy ügyességből, de azok a bátor kalandorok, akik valamiért mégis itt maradtak a világnak ebben a cúgos szegletében, összebújnak kissé, hogy ha máshogy nem megy, legalább a szerelem által fűtve átvészeljék az ínséges időket, míg jön a várva várt tavasz. Mellettem elférsz, addig is, mondják egymásnak.

(munkaközi fotók a nyers agyaglapokról, 4. fejezet)

Mindeközben az erdőben

Benépesültek a kis ligetek, beköltöztek a világ legkisebb madarai is (a bagoly például 10mm csupán, a mondjukpacsirta pedig a derekáig ér), meg a kisebb-nagyobb vadak. (Inkább kisebb: ujjlenyomatnyi.)

Először is a szarvasok - igaz, honfoglalás-kori falum, Gyöngyöstarján címerállataként ők mindig is otthon voltak ezen a vidéken - és az őzek:

 Elszaporodtak a rókák:

 Előfordul egy-egy vaddisznó is:

 És mivel itt kószál egy igazi példány a megye határában, tőlünk nem messze, megjelent a csészéken is egy medve:

(ezek még mindig munkaközi fotók a nyers tárgyakról, 3. fejezet - de nemsokára a kész tárgyakat is megmutatom)