Számvetés a születésről

Folytatva az előző bejegyzést: ha jól meggondolom, 2014-ben három hónapot dolgozhattam összesen az eddigi tízből. Tavaly ilyenkor, amikor a Materra színre lépett, egészen másképp képzeltem el a manufaktúra első évét. A rengeteg tervem közül, amelyek közül néhányat már tíz, másokat legalább három-négy éve dédelgetek, nem sok valósulhatott meg idén. Aztán egy napon arra jutottam: úgy könyvelem el, mintha idén született volna egy gyermekem - hiszen ez így is van: újjá kellett szülnöm kisebbik fiamat. Ehhez képest mámorító a lehetőség, hogy máris munkába állhatok, pedig még csak fél éves... :-) (pontosan fél éve volt az agyműtétje, ami a feje tetejére állította a világunkat).

Mindennek megvan a maga ideje, a tárgyak születésének is eljön a napja, szépen sorjában, addig csak hadd mocorogjanak és növekedjenek idebenn... Engem is Karácsonyra vártak annak idején, de csak januárban láttam meg a napvilágot, hát ehhez hasonlóan sok-sok új finomságot én is csak jövőre tudok bemutatni a nagyvilágnak.

De azért így is várhatóak újdonságok az adventi vásárokon, több is, de ami egészen biztosan: a régiek mellett új témák és új minták az edényeken. Lesznek aprócska városok, aprócska erdők között, és lesznek bennük titokzatos lények is, és lesznek tengerek, benépesítve a vízi élővilággal, az erdőkbe bemerészkednek a vadállatok, és a végül, hetedik napon megjelenik Édenkertben még valaki... na kicsoda?

Itt vagyok

Megérkeztem, végre beindult a gyár, füstöl a kémény, dübörög a munkásököl... :-)

Nehéz hónapok vannak mögöttem. Az élet úgy hozta, hogy újra meg újra mindenféle zavaró tényezők akadályozták földművelést. No nem súlyos problémákról, csak a családi élettel járó hétköznapi helyzetekről van, amelynek többé-kevésbé áldozatul esett a munkaidőm. Benne volt ebben a nyári szünettől kezdve a kisfiam nehezített iskolakezdésén, és a férjem választási kampányán át, a jelenlegi, hetek óta tartó kollektív tüdőgyulladásunkig mindenféle. Sokszor végtelennek tűnt ez a kényszerű munkaszünet, és irreálisnak a cél, hogy családanyaként, segítség nélkül működtetni lehet-e egyáltalán egy ilyen egyszemélyes manufaktúrát...
No de a nehézségek mindig elsimulnak, szépen sorban, győz az optimizmus, és a tűz sem alszik ki időközben, és mozdulatlan a bizonyosság, hogy akkor is erre kell mennem, ha nincs itt járható út.

Így hát most, hogy életre kelt a műhely (és remélhetőleg egyre inkább él), ismét leporolom ezt a műhelynaplót is, hogy gyertek vendégségbe, és egy kicsit legyetek otthon nálam!

Apropo, otthon!
A novemberi OTTHON magazinban elbújt két csészém is (mégpedig a kedvenceim, azok, amelyek nyáron Rofusz Kingához költöztek :-) ).

Tányérok is

 Elkészültek végre a poharakhoz a tányérok is!
Tányér? Nem is tudom. Talán inkább kistányér, vagy (csésze- helyett) poháralj :-), esetleg kistálca vagy kínálótál, ahogy tetszik. Egy arasznyi, hosszúkás alkalmatosság ez, elfér benne egy nagy szendvics is azért, vagy a pohár mellé némi keksz, vagy más ennivaló.
A két tucatból, amit most első körben vásárra viszek vasárnap, vannak szabadon álló darabok, és vannak pár olyan is, amihez azonos mintával poharak is készültek, ezeket szívem szerint így együtt adnám, ha már így összeillenek! :-)

Az új virágmotívummal nyomott szettekből van lazacrózsaszín, olajzöld, okkersárga:

Ilyen ez a színes virágos mező felülnézetből:

Ez pedig egy csoportkép a pohárkákról. Rendkívül érdekes a jobb felső sarokban látható pohárka, amin a kékeszöld engob ismeretlen okokból úvézöldes árnyalatba fordul, ilyent még nem pipáltam, de vidám:

Vannak persze szürkevirágos együttesek is, nekem egy ideje ez az abszolút kedvenc színem az engobok közül:

Néhány korábban született pohárnak is akadt tányérpárja:

És aztán van több, párjanincs :-) tányér... bár több tányér is jól mutathat együtt:
Az Ég és a Föld, például:

 De ezt a párosítást is szeretem, az országút melletti kis falut, közelében egy gyümölcsöskerttel :-)... :

Vannak persze virágosak is:

Meg néhány kísérleti darab léptékváltós pecsétekkel... fejlesztés alatt:

(Ne tudjátok meg, milyen hőség van egy kerámiaműhelyben, amikor egy ilyen fülledt kánikulában éget az ember - dehát a szépségért kicsit meg kell szenvedni :-) - szaunának viszont nem is olyan rossz!)