Színes csészék - első generáció

Végre süt a nap, tudok néhány képet készíteni az előző adag színpompás csészéről. Közben hűl a kemence, már csak 100 Celsis választ el attól, hogy meglássam az újakat, amiken reményeim szerint sokkal finomabb, tört színek lesznek, tán még türkiz is, amit annyira szeretnék... Addig is mutatom ezeket. Vadul retrós nekem ez a hangulat, abszolút más hatású, mint a fekete-fehér kollekció, de én szeretem. A fentiek a kedvenceim pillanatnyilag.

És ez még nem minden...

Műhelyvizit: bemutatom a munkatársam

Vége a műhelymagánynak!
Íme munkahelyem új portása, biztonsági őre és pszichológusa: Köles. Egy érzékeny, ámde okos, erős és nyugodt női munkaerő nagy támasza tud lenni a művészembernek.
Őriz engem, nagy érdeklődéssel figyeli az új fejleményeket, és lelkesen biztat a küszöbről:

Mit is kívánhatnék még? :-)
Például azt, hogy a kizsengélt csészéim, amiket az imént pakoltam ki forrón a kemencéből, mázasan is csinosak legyenek majd:

Mintamóka

 Még a kecskeméti gipszesprojekt előtt kikevertem másfél tucat új színt, és kipróbáltam őket az új és a régi mintákkal is, köztük a MOZA cementlap-mintázatokkal. Többszínű mintázatban gondolkodtam, és ezt tulajdonképpen sikerült is megvalósítani - olyan áron, hogy az amúgy is iszonyatosan pepecselős munkamódszerem még annál is időigényesebb lett. :-) Nem baj, majd kialakul ez is. A kísérletezés kezdeti fázisa, mint minden igazi játék, az időtlenségben zajlik...
Íme néhány a nyers lapok közül (a színek rengeteget fognak változni még az égetés folyamán):

Csésze lett minden lapból, most már a kemencében vannak. Engem viszont aztán egy kisebb baleset ért, így aztán négy napig nem tudtam használni az összezúzott jobbkezem - a munka így mostanáig szünetelt, pedig ott a sok új gipszforma, alig várom, hogy munkára fogjam!