Hódfény

Most Hódmezővásárhelyen töltök néhány hetet, egy kerámia-szimpózionon. Korábban, a diplomám környékén évekig lapokból épített plasztikákkal foglalkoztam. Most szeretnék újra visszatérni erre a rég nem járt útvonalra. Azonban minden kezdet nehéz, így az első napokban inkább csak fényképeztem, rajzolgattam, hogy rátaláljak magamban arra, hogy a rég bejáratott struktúrák ma mit jelentenek számomra, hogyan tudok újra személyesen kapcsolódni ehhez a tíz éve pihentetett témakörhöz, gondolkodtam, tudok-e egyáltalán életet lehelni belé?
A fotókon mindenesetre már megjelenni látszott az engem annyira izgató, absztrakt síkokkal játszó gondolatmenet, így egyfajta távolról közelítő előtanulmányként teszem fel őket ide.

A képek a hódmezővásárhelyi Kerámiaközpont falán és ablakain játszó árnyékokról és fényekről készültek.

Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár

Illetve sok-sok madár:

 ...meg aztán odatévedtek a tyúkok is:

Az erdős kancsót egy kedves felkérésre készítettem, nászajándék lesz belőle holnap. Mielőtt elbúcsúztam tőle, gyorsan fényképezgettem kicsit.

Tovább is van, mert készült két virágos is, próbaképpen.
(Egyelőre nincs ekkora gipszformám, így kénytelen voltam sokkal bonyolultabb módon megcsinálni, ami háromszor annyi időbe telt, nem is hozott tökéletes eredményt, úgyhogy legközelebb majd csak akkor készítek ilyesmit, amikor lesz hozzá megfelelő negatívom.)

Ez egy nagykancsó:

...ez pedig egy feleakkora:

Néhány csésze az előző tűzből

 A kedvencem ez a mázkombináció, amelyben egy oxidos, türkiz színű agyagmázat festettem egy matt-selyem fehér máz alá, ahogy a türkiz és a tejfehér keveredik, az valami gyönyörű színárnyalat,
(Kicsit hasonlít a Balaton kékeszöldjére, ami az egyik kedvenc színem. Egyszer egy templomban az egyik mellékoltár szélső oszlopfigurájának a barna köpenye alól láttam kivillanni ugyanezt a színt, az alsóruha a csücskét és nem tudtam levenni róla a szemem...)

Egyébként érdekes, hogy ha 1250 C-on égetek, ez a szín csak alulról 2. polcon lesz ilyen, a legalsón sokkal fényesebbre ég, kicsit a fazekaszöldhöz hasonlóan folyik meg, följebb viszont sokkal jellegteleneb szín keletkezik. A kemencémet magunk építettük, és egyelőre eléggé kiegyenlítetlen hőeloszlásbenne - még fejlesztés alatt áll.)

Ez az alábbi agyagmáz viszont, amikor csak magában használom, ilyen csodás lesz az alsó polcon, a vékony részeken kivörösödik (egy szinttel feljebb égetve már nem!):

 Azok a csészék meg, amiket nemrég mutattam nyersen, a cérnaspulnira emlékeztetők, ilyenek lettek a földszinten:

Egy emelettel feljebb már ilyen sejtelmesebb fényűek lettek a tárgyak:

 ... ami nekem jobban tetszik.

Ezeket pedig egy kedves ismerősöm kérésére készítettem: